Linkajánló

Showaddywaddy

 

Friss, tisztaszagú a budi.
Az élet is verihepi.
Showaddywaddy!

Szép volt, igen, soha nem féltem.
Hiába rázkódott a sírástól  Apa
azon a tonett széken: ott ültem, 
ölében, kilencszáz valahány
négyben, amikor a lepkékkel
felszállt a Mama és eltűnt
az ég kék tenger vízében,
én nem sírtam, nem féltem.


Showaddywaddy!
De csuda jó fej a Szőke Gyuri!
A kék nyakkendő a tuti,
az élet is verihepi!

Szép volt, igen, ahogy futott velem,
Milán, vagy Ági a lucernás réten,
kilencszáz valahány hétben,
amikor a lepkékkel felszállt Apa,
s eltűnt a kék tenger vízében.
Nem féltem. Nem éltem.
Kilencszáz valahány hétben.


Showaddywaddy!
Popovits, Rajnai és Báthory.
Kékpettyes gallér most a tuti,
Na, igen, ez, ez, ez a buli!

Mert mindig kell, mindig kell,
mindig kell valaki a mozi hátsó
szögletében, aki vigyáz rám,
kilencszáz valahány négyben,
vagy hétben, amikor a lepkékkel
felszálltak, repültek, eltűntek
az ég kék vizű mély tengerében.


Showaddywaddy!
Igyekszem ezt tanítani.
Az élet is verihepi.
Friss, tisztaszagú a budi.

Hisz' itt vagy velem, láthatod;
ugyanaz a szeles lány vagyok,aki
régen és én nem félek
kétezer valahány tavaszán,
őszén, vagy télen, amikor
a lepkékkel,
amikor a lepkékkel,
amikor a lepkékkel


Mantra

 

Mindhiába várok itt,
az eső unottan rálegyint
fehér ruhámra.
"Fű van. Nappal meg éjszaka"*
Lüktető-vörösre mázolt haza
nem vár senki,
szörny se létezik.
Légnemű-sűrű-tömör-valóság
Melyik?
"Fű van. Nappal meg éjszaka"
Lüktető-narancsra szétkent haza
nem vár senki,
"Szégyen a szó, ha nem vigasz"**
Csak semmi hancúr!
Arcodon cenzúrált grimasz.
A szívnek se szeme, se szíve,
se vektora, célja sincs, ha lenne,
menne ő, de nincs hova.
"Fű van." "Szégyen a szó", álmatag,
nem tudja még, hogy üvöltése,
vagy csendje fájdalmasabb.

Mindhiába várok itt,
az eső unottan rálegyint
fehér ruhámra.
"Fű van. Nappal meg éjszaka"*
Lüktető-vörösre mázolt haza
nem vár senki,
szörny se létezik.
Légnemű-sűrű-tömör-valóság
Melyik?
"Fű van. Nappal meg éjszaka"
Lüktető-narancsra szétkent haza
nem vár senki,
"Szégyen a szó, ha nem vigasz"**
Csak semmi hancúr!
Arcodon cenzúrált grimasz.
A szívnek se szeme, se szíve,
se vektora, célja sincs, ha lenne,
menne ő, de nincs hova.
"Fű van." "Szégyen a szó", álmatag,
nem tudja még, hogy üvöltése,
vagy csendje fájdalmasabb.



*Pilinszky János
**Szilágyi Domokos

 

Nincs semmi baj, csak kalapálnak...

 

Fáradt-selyem szeptemberi ég alatt
riadtan állsz - Szemedbe tűz a nap.
Még félsz. Még fullaszt fogcsikorgató
látomása a múlandóságnak, de látod:
Kócsag-reményeket röptet a másnap.

Nincs semmi baj, csak kalapálnak...

Hogy elsodorhat bármi is; ne hidd el
Friss, virágillatú öröklét vesz körül
könnyű hittel figyeld, hogy próbálják
porrá törni a dallamot a szívekben.

Miért baj a zaj?... csak kalapálnak
Hogy elsodorhat bármi is, ne félj
az bizonytalan, dadogó látszat,
vacogást idézni meg legbelül,
árnyékba hívni álmokat-ezért jöttek
végső bizonyságként, míg ember
élt, sosem volt ez másként...

Nincs semmi baj, csak kalapálnak...

Folytonos igazságtevés a valóság
Kancsal túlvilág várja tengerek és
nyílt vizek bátor álmú hajósát
S míg önön portréján dolgozik a
kígyó, kőszikla rejtekén lapul,
Őszi lombok bársonyos neszén
túl új Teremtés kormánya alakul:
Szentháromság - Ne félj hát!

Nincs semmi baj, csak kalapálnak...

Utazz zizegő leveleken, karcsú
esőcseppek záporán keresztül,
vagy nyikorgó ernyő alatt
Ne bánd, ha szemedbe tűz a nap
érkezz néma szeretetben...

 

Fotó: Kovács Áron

 



Élet vízespohárban

 

"Elragadod őket; olyanokká lesznek,
mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad:
Reggel virágzik és sarjad és
estvére elhervad és megszárad." (zsolt.90.5,6)

 

Láttam a megszenvedett nemzés elmenetelét
ahogy kihullott életében a megragadott szép
pillanat,  fényképének  árnya a falon maradt
lett enyészet festőmesterember kéznyomán:
Emberi valósága nyomtalanul elszivárgott
Így  megyünk el majd mi is, egymásután
Porrá alázkodott emberi test füstje száll
Kint tüzesen süt a nap, a hegy oldalán
üde zöldek élnek, lüktet színesen a táj
Bent  csend , gyászoló mellkas zihál
majd megtelik újra friss levegővel...
Exhumálni az Életet! Száll a pernye
bontatlan mezőre, szellők reptetik
a tót falucska tornácos házának
tisztaszobája az emlékezés
könnyeivel megtelik
a vaskályhában
emlékek égnek
Ünnepi cipő
sohasem viselt
szálfa önérzet,
jó földes gazda
félbehagyott
szántás;
barna,
pohárban
felejtett
fogsor, kórházi
zárók, gyógyszerek
törött boka röntgenképe
tojással teli szakajtó, málnalé
unokához írt néhány köszöntő sor...
Nehogymá lekéssük az utolsó buszt,
Hat negyvenötkor indul, Pest felé...

Pesthidegkút, 2006. május 4.

 

Közel a Senkihez

 

azt
kérded,
hol éltem:
Mindig itt
mindig itt
és mindig máshol
Hogy kit szerettem
Mindig téged,mindig
téged mindig bárhol
Nem vágytam el
nem vonzott
Igéret Földje
de kellett
mint a só
mint a víz
úgy kellett a
Senki könnye
Lüktető-zavaros
életem hűs patak
mindig másik oldalon
mindig a másik oldalon
de félelem nélkül vártalak
Ülök a parton, menetre kész
a fahídon korhadt deszka lengedez
Semmi nem
marasztal
akármi
lesz
indulni
vágyom
a Senkihez
Szemem lehunyom
kezem ökölbe szorítom
Így megyek, mindig is így mentem át a hídon.

 

Sír az Isten

 

Rigófütty hajnali kürtjele hasít
bele a lombkoronába
A zöldellő ág gyermeki arca
kigyúlva villantja meg
fénylő, zöld tüzét
Belehallgat még
a Csendbe
kalimpáló szívére
olyan büszke Sötét.
Levél moccan: két üveggyöngy
vidám, libikóka-harmat, majd
nekiindul...Golyózápor veszi át
a teljhatalmat
Számolatlan hosszú csík
szappanozza fűz-fa-virág rügyeit
Szélnek eresztett vadlovak
patái ázott fűben hagynak
ritmikus nyomokat
levélsátrak alatt
kavarogva úsznak a bogarak
Az eső sugárzó özönében
szobámban, ablakból
nézem a felhők
elhasznált bánatát
Sír... az Isten
Sír az Isten
Sír az
Isten
Sír

Pesthidegkút, 2006. május 31.

 

A Mama fehérben

 

A
mama
fehérben
mindig
fehérben
Törékeny
fényselyem
csillan
csillagszemében
Ősz haját fésüli
könnyű szellő
Ölébe veszi
ringatja
puha felhő
ha a mama jő
mindig fehérben
fahéj- illata lebben
kacagva a szélben
szitakötőszárnyak
suhognak sötétben
a mama fehérben
mindig fehérben

 

Mülléder Mari kisplasztikája

 

 

 

 

 

Oldalmenü
Naptár